Azt hittük, már rég alszik, és
egyszerre frissen, hangosan
megszólalt a szomszéd szobából
Lóci, a kisfiam.
"Anyuka, kit temetnek el?"
- kérdezte; és mi, a nagyok,
összenéztünk, és a szemünkben
veszély volt és titok,
hogy mire gondol Lóci és
mitől fél, hol jár az esze,
s a meglepetés zavarában
nem felelt neki senki sem.
"Kit tesznek le a föld alá?"
- sürgette most már a gyerek.
"Azt, aki meghalt" - szólt az anyja
gyorsan és nevetett.
"A-azt?" - békült meg a kicsi,
felejtve minden rossz gyanút.
"Csak azt?...Akkor jó!" - tette hozzá
és most már elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése