E talizmán karneol,
higgy, s szerencse felkarol.
Hogyha ónix-lapra rótták,
csókold rá áhítat csókját!
Bajt, rontást tovaterel,
bárhol állj, szent lesz a hely,
s ha törvénynek megfelel
vésete Allah nevének,
úgy tenni, s szeretni késztet.
Ez való az asszonyoknak:
e kőnek örülni szoktak.
Hasonlók az amulettek,
csak épp papírra vetettek,
így hát van hely írni bőven,
nem úgy, mint csepp drágakőben,
s választhatnak igaz lelkek
jeligének hosszabb verset.
Férfiak ezt szíjra húzva
függni akasztják nyakukba.
Mindegy, a felirat mögött mi van;
mit mond, elég, ne is utalna másra,
így jó érzéssel mondhatod utána:
"Sajátom ez! Az én szavam!"
Abraxaszt nagynéha hordok!
Rajta tébolyban teremtett
arcok mutatják a Szentet:
szörnyű maszkok s vad koboldok.
Ha képtelenség beszédem,
hidd, ez van nyakamban éppen.
Pecsétgyűrűt igen nehéz kivésni,
tág eszme kell megférjen szűk helyen,
de színigaz mind, mi tiéd leszen,
a szó bevésve, s elméd már idézi.
(Ford.: Lackfi János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése