Tavasz ha jő s virágival
Hegy-völgyön elterűl;
A lomb közt néki édesen
Dal zeng üdvezletűl.
Ezernyi szárnyas dalfiú
Csattogtat éneket,
Hogy szinte reng viszhangitól
A népesűlt liget.
Kifejlett végre nyájasan,
A hosszú tél után,
Egy felvirágozó tavasz
E szenvedő hazán:
Azért a merre szív vagyon,
A merre dal terem -
Gyulaszsza honfikebleink
Magasztos érzelem.
Nekünk kell e nemzettavaszt
Dal közt üdvözlenünk;
Zendűljön meg hatalmasan
Szívrázó énekünk!
(Forrás: Kerényi Frigyes összes költeményei – Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Bp., 1875.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése