Herczeg János: Pályabérem*

Mi volt az én ifjúságom?
Foszló álom.

Életemben mit is tettem?
Csak temettem.

Életgondok rám zúdultak,
Vertek-zúztak.

Nagy eszmékért síkra szálltam
Megziláltan.

És mi lett a pályabérem?
Omló vérem.

DALAIM

Képmutató sohse voltam,
A mi igaz, azt daloltam.
Tetszelegve súlyos gyászban
Hangulatra nem vadásztam:
Hűs magányba menekülve,
Piaczi zajt elkerülve,
Rút önérdek hitvány harczát,
Magas eszmék nagy kudarczát
Igaz szivvel énekeltem:
Az én dalom az én lelkem.

Földi pompát megvetettem,
Eszmény ragyogott felettem
Sokat soha nem kivántam
És keveset sem találtam.
Ifjú évek vajúdását,
Örök kéjét és varászát,
Tépett álmot, bús szerelmet
Balatoni falú mellett
Igaz szivvel énekeltem:
Az én dalom az én lelkem.

Vánszorogva, szárnyszegetten
Súlyos kórnak rabja lettem,
Bolyongtam a délvidéken,
Napsugaras menedéken,
Rózsafényes, szép világon
Sirattam az ifjuságom
És szivembe szivtam mézed,
Változatlan őstermészet,
Ragyogásod énekeltem:
Az én dalom az én lelkem.

(* A szerzőnek verseskötetéből...)

Forrás: Tanulók Lapja 6. évf. 20. szám, 1899. máj. 14.