Bán Aladár (1871-0960): Dalok Édesanyámhoz

 


I.
Én borúljak inkább a te sírhalmodra,
A szívem a kíntól ha meg is szakadna,
Mint sem te sirass meg, szememet befogván,
A sirba’ se tudnék nyugodni, ha tudnám,
Hogy sírva borúlsz rám.

Reszkető levelű nyírfák árnyékába
Vigyenek ki örök álomnak ágyába,
Ott adjanak át egy rejtett, kicsi sírnak,
Hogy ne lássa senki: hogyan meggyászollak,
Hányszor megsiratlak!

Én zokogjak inkább a te sirod felett,
Én fogjam be szelíd, haldokló szemedet,
Mintsem vesztem neked egy új bút okozzon
S annyi sebbe’ vérző szíved megszakadjon
Azon a sírhanton…

II.
Ha le tudnám írni
Minden szenvedésed,
Az egész világon
Siratnának téged.

Ezer könny fakadna
Ezer áldás szállna
A te gondfelleges,
Hervatag orczádra.

De nem tudlak téged
Szóval magasztalni,
Csal reád borúlva
Áldani, siratni…

Forrás: Tanulók Lapja 6. évf. 13. szám, 1899 .márc. 26.