Ábrányi Emil (1850-1920): Csatatéren*

Hah, kigyúl a vérem! Itt, ezen a téren,
Itt dörgött az ágyú, villámlott a kard!
Cézár dölyfös hadja, zsoldosok csapatja
Itt támadta bőszen a szabad magyart!
Mintha most is látnám zászlóink lengését,
Mintha most is látnám honvédek hadát,
A mint bátran, híven, mély sebbel a szíven,
Vívnak a hazáért fenséges csatát.

Reggeltől napestig állották a harczot,
S egy hatalmas sáncz volt minden férfi-mell.
A halál elfáradt a kaszabolásban,
De a haza-védők nem fáradtak el!
Hős volt valamennyi! Mert hős az lehet csak,
Akinél a jelszó: Törvény, haza, jog!
A ki haldokolva ezt sohajtja büszkén:
Felséges szabadság! Én érted halok!

Csak egy Maratonja volt a görög népnek,
Hol a perzsák száma csaknem huszszoros.
Nálunk minden harcztér egy-egy Maraton volt
S egy-egy Termopile minden hegyszoros.
Ó micsoda hadrend állott síkra itt is, 
Mámoros jükedvtől sasként vijjogók:
Vén huszárok mellet pelyhes állú ifjak,
A kiknek még ott ég az anyai csók.

Itt harczoltak vígan az egri diákok,
Vérüket harmatként itta be a hant.
Most ők adtak leczkét a kevély tanárnak,
A ki nemzetünkre korbáccsal rohant.
Százkilencből százhét fölcsapott honvédnek,
Járni a szabadság szent tanfolyamát.
Olyan érettségit tettek e diákok,
A minél dicsőbbt ezer év se lát!

Ötvenszer virult el a tavasz rózsája,
Pázsit fedi lágyan a halottakat.
De örökké nyílik, hervadást nem ismer
A vér szent rózsája, amely itt fakadt!
Nyíljon is örökké, mert megváltó  hajnalt
Mint a Grál kehelye, ez a vér vetett.
Ez a bőven omló vér volt a keresztség,
Melyből Magyarország ujjászületett.

Templom vagy, Kápolna! És az oltár benned
Ez az emlékoszlop! Jöjj hát ide nép!
Esküdjék mindenki fölemelt homlokkal,
Hogy e nyugvó hősök nyomdokába lép.
Esküdjünk mindnyájan, hogy nyomokban járunk,
Hogy a haza bennünk hű védőt talál,
Hogy visszük előre s drága nemzetünkért
Édes lesz az élet és szép a halál!

Miatyánk az égben, ki örök fenségben
Vértanúk közt trónolsz: hallgass ide ránk!
Legyen nálunk bőség, munka és dicsőség,
Boldoguljon végre a mi bús hazánk!
A hány fűszál zsendül itt e csatatéren,
Melyre napsugárként süt a diadal:
Annyi évig álljon, annyi évig éljen
Viruló hazában a szabad magyar!

(* Szavalták május 30-én a kápolnai csatatéren, az elesett honvédek emlékoszlopánál.)
Forrás: Tanulók Lapja 6. évf. 24. szám, 1899. jún. 11.)