Galambcsapat a kunyhó tetején:
bucskázók, örvösök és büszke pávák;
hogy megszenteljék nagy nyomorúságát,
finom galambokat tart a szegény.

Akkor voltam én is a legszegényebb,
mikor galambot tartottam, sokat;
s akkor voltam mégis legboldogabb,
amilyen nem leszek, bármeddig élek.

Az Őrhegy tetején át hogy repültek
s hogy surrogtak a vén házakon át!
A kék magasság ánizs-illatát
éreztem rajtuk, ha vállamra ültek.

Álmomban most is vissza-visszajárnak,
s őket tiszta-búzával etetem;
hálásan simogatják égi szárnyak
szegény boldogtalan fejem.

Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám