Horváth Imre (1906-1993): Kecskék

 
Olyan fürge a lomhaságotok,
amily lomha a fürgeségetek.
Apátok a fiatalokkal totyog
és szökdécsel békén mellettetek.

Peckesen álltok a hegy peremén,
tartásotok végtelen hősi gőg.
S a szavatok akadozó, szerény:
birtokotok csak egy fűszálnyi zöld.

Vénült szakáll verdesi melletek -
s víg szarvatok ifjan magasba vág:
így békül ki, íme, tibennetek
a bölcsességgel az ostobaság.

Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám