Jékely Zoltán (1913-1982): Vadludak

Kristály hegedűjén a hold hegedül,
Felhő-ebek csaholva futnak.
Most húrt feszít az éj.
Alélt mezők felett vadlúdak húznak.

Vakítóan siklik tova,
Bukott bolygót kísér. A földet.
Most a takarómra szitál
És tőle sápadtak a völgyek.

Sugarán húrt feszít az éj,
Ő s a halál mély tóba hulltak,
Innen is túlról hallják: vadlibák
Túlvilági dalokban húznak.

Aranyban ácsorognak jegenyék,
Kitárul ablakom
S a csillagtollas éjek madarát
Csalogatom.

Ezüst kását hintek eléje,
Simogatom selymes tollait.
Ha késő éjjelbe vinne a hold,
Fülébe súgnám, hogy ne  hagyjon itt!

Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám