E temető itt gyönyörű liget.
Fáradt szívekbe gyógyulást vihet...
A hantokon bár elmúlás kövül,
Élet virágzik, illatoz örül.
A nyárfalomb is életet zenél,
Csengő ezüstre bűvöli a szél...
Őrt állanak: büszke, komoly fenyők,
Sírok tövében lelve őserőt...
Itt nincs több bú, meghal a szenvedés,
A fájdalom itt édes csendbe vész...
Világ gondja szívet itt nem epeszt,
Itt elmúlik a súlyos, nagy kereszt...
Itt él a béke, örök nyugalom,
Szent, megbocsátó égi irgalom...
Itt fölcsókol minden emberszőtte kínt,
Isten szeme: a nap, ha széttekint.
(Abrud, 1929.)
Forrás: Keresztény
Magvető 66. évf. 1. füzet 1934.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése