Egy érzés indul a szívedben el
Valaki felé s élni, nőni vágy...
Szeretet csíráz abban nesztelen
S lényedre édes ünnepet lehel.
Epedve várod, félve, remegőn:
Megtalálod szeme napsugarát?
Rokon a lélek, kihez igyekszel?
Virágba bontja zendülő csírád?
Fagyos szemsugár lövell hidegen
S mimóza virágként bezárul szíved...
Dérütötten hull a szeretetcsíra:
Jaj! az a lélek szörnyű idegen.
Forrás: Keresztény Magvető 68. évf. 4-5. füzet 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése