Este és reggel arcocskád ragyog rám,
A képkeretből,… bátor és komoly!
Ó, merre jársz most, elszakítva tőlem,
Pribékek túsza, - drága kis fogoly?!
Vajjon hol törnek idegen beszédre,
Amig szemedben titkos tüz ragyog?
És tudod-e még most is odavágni:
„Nem ijedek meg, mert magyar vagyok!”
*
Fiacskám drága! ugye sokszor mondják:
Ne kövesd soha, semmiben apád,
Mert koldus leszel egész életedben
S az üldözés és nyomor vár reád:
Fiacskám drága! ne hallgass reájuk,
Vessed fel büszkén nemes homlokod;
Még sokszor fogja bánat boronálni
S talán még véresen is hordozod!
*
De nem baj! Soha meg ne alkudj, drága,
Ne menj, csak tiszta, hű lelked után!
Hallgassad meg a szabad szél zugását
A Maros vizén és a Hargitán!
Légy jó, légy büszke, dalos lelkü, bátor,
Mert egy tündöklő szép fátum takar, -
Te sem lehetsz más, mint mindenik ősöd,
Nyílt, igaz ember, - sírig hű magyar!
Forrás: Zalai Közlöny 66. évf. 1. sz. Nagykanizsa, 1926.
január 1. péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése