Két galamb játszott, búgott fenn
nyárfa dús, zöld lombja között,
mi sétáltunk az uton lenn
s szívünkbe öröm költözött.
A Nap a fényét vigan szórta,
hivott az árnyék, a pázsit.
A lég a földet csókkal fonta
s szóltál te: „De jó, de szép itt”.
A lomb altató nótát zsongott.
„Boldog vagyok” – sugta ajkad,
és én feledtem minden gondot;
forró ajakkal csüngtem rajtad.
A nyár tüze égett bennünk,
faluban, lenn, szólt a harang –
s a boldogságtól feleltünk
kacagott a két vadgalamb.
Forrás: Zalai Közlöny
66. évf. 148. sz. Nagykanizsa, 1926. julius 6. kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése