Hideg szél rázza meg az akácfákat
és felkavarja a kerti út porát,
bent az udvaron komor szürke házban
valaki busan veri a zongorát…
Álombaringat az éjféli nóta
elűzi tőlem a sok koldusgondot,
őszillatu kert szemrehányó gondját:
idegen portán tolvajként bolyongok…
Mi hozott erre?... Egy elhalkult sóhaj
régi bus remény: talán engem várnak
s hozzám sír hangja az elégiának…
Évekkel előbb asszony lett egy leányból
s most bánat pokla viharzik a huron,
szenvedés sikolt a vén zongorából…
Forrás: Zalai Közlöny 66. évf. 163. sz. Nagykanizsa, 1926. julius
23. péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése