Kovásznai (Tóth) Sándor (1730-1792) Gyöngyösit dicsérő verse

 

A nagyenyedi Bethlen-kollégium könyvtárában egy Gyöngyösi három művét – a Porából meg-éledett Phoenix-et. A’ csalárd Cupido-t és a Murányi Vénus-t – magában foglaló kötetben (1103. sz.) a két első mű közé egy kézírásos lap van bekötve. Erre a lapra egy ismeretlen kéz Kovásznai (Tóth) Sándornak (1730-1792)* (* Halotti búcsúztatóit. Cicero, Plaulus és Terentius fordításait ismerjük. Latin, magyar és görög versei kéziratban maradtak fenn. V. ö. Szinnyei: Magy. ir. VI. és Ványi: Magy. Ir. Lex. 486.), a marosvásárhelyi kollégium tanárának (1764-1792), egy Gyöngyösit dicsérő versét írta le. Az a mű – a Phoenix -, amely után a vers áll, 1744-i kiadás (Buda, özv. V. Nottensteinné): a címlapra  jegyzett első tulajdonosa Josephus Ajtai (Ao 1753 Die 20 July) volt. Ugyanezen a lapon felül a Nemegyei Jánosé bejegyzés s a verset magában foglaló lapon Johannis Nemegyei másodszor előforduló neve a könyv második ismert tulajdonosát árulja el. – A vers íróját a költemény után más kézzel tett bejegyzésből ismerjük. Érdekes megjegyeznünk, hogy a Murányi Venus ugyane kötetben levő s Budán Landerer Leopold Ferencnél 1767-ben megjelent kiadásának bevezető sorai után egy ismeretlen író hasonló szellemű versben „Tiszteli... tudományának Szépségét jelentő s nagy Zengéllel a Castaus Hegyéről alú(!) repült Irását, álmélkodván Szépségén Gyöngyösi István Magyar Verseinek”. A Kovásznai versét alább betűhű másolatban adom:

(1.)

Volt a’ Magyaroknak egy pár poétája,

Egyik deákull irt, má’iknak Mu’fája

Magyarull énekel(t), ennek a’ példája

Homérus; amannak Maró’ trombitája

(2.)

Janus Pannonius bír Maró’ lelkével,

Gyöngyöfi Homérus’ bö ’s fzép befzédével.

Ide nem ér fem Frantz, sem Német efzével,

Akár mint kérkedjen mind kettő nyelvével.

(3.)

Ha Gyöngyöfi versét más nemzet értené

Itéletét jobban Magyarról ejtené.

Ha e’ nagy fzépféget köntös nem rejtené

Minden nép az égig ötet repítené.

(4.)

De mit Magyar nevét nagy fetét borítja

Nem tanulja nyelvét fenki s nem tanítja

(Miként az arannyat, ha láda fzorítja)

Ugy virufsát más nép még nem is gyanítja.

Az utolsó két szót az eredeti kézirat rongáltsága miatt utána más, gyakorlatlan kéz újra írta: ugyanez a kéz a vers után a következő jegyzetet tette: Professor Kovásznai Sándor írta.

Szabó T. Attila

Forrás: Erdélyi Múzeum 1932. Új folyam 3. (37. ) kötet 4-6. sz.