Repülj vélük posta, repülj messze, messze,
Virrasztó ablakán csendesen zörgess be.
Szívem bánata sír mindenik levélbe’,
Mindenik levélnek könnyem a pecsétje.
Nagy bánattal írtam, sokféle énekben
Ezerkilencszáz és tizennégy években,
Takarodók után átkos kaszárnyában,
Csillagok hullásán, Komárom várában.
Fegyveremnek vasát
Őszi köd rozsdázza,
Szívem is belepte
Szívem is ellepte
A bánat rozsdája.
Hallom még pengeni
Múltak citeráját,
Mikor éjszakánkint
Régi bástya tövén
Állok isterázsát.
Szívemre rátörnek
Régi vágya, álmok,
Egy-egy bús álomnak,
Régi kísértetnek
Haltverdát kiáltok.
Ha kérded, hogy élek:
- Mostanában erre
Kaszárnya udvaron
Harsány kakas helyett
Kürtszó kukorékol
Harmatos hajnalon.
Ha kérded, hogy élek:
- Déli harangszókor
Mindenik legénynek
Káplárok, kuhárok
Színezüst csajkába
Arany levest mérnek.
Ha kérded, hogy élek:
- Nótázik a század
Barna esthajnalon
- Barna esthajnalon
Szívem bölcsőjében
Bánatom altatom.
Magos mennyországban
Egy csillag-poszt előtt
Mi lesz majd a lózung?
- Álmatlan éjeken
Halál gondolatja
Véled takarózunk!
Már nem roskadozva
Cipelem a bornyút,
Régi vigasságom
Régi, régi kedvem
Újra visszafordult.
Napfényes utakon
Kürt és nóta harsog,
– Ki gondol most véle
Vajon merre, meddig
Vezetnek a marsok?
Virágos csapatban
Szállunk napkeletre,
Aki most gyáva lesz,
Verje meg az isten,
- Ó ezerszer verje!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése