Int a pillanat, ez a zsarnok:
Kettőből egyet kell akarnod!
Húznád, halasztanád a választ
ő követel: azonnal válassz!
Kétarcú pillanatok szörnyű
sodra örvénylik, mint a gyűrű;
készületlen és akaratlan,
választanod kell szakadatlan.
Hiába szólalsz, lázadozván:
menj, pillanat! mi közöm hozzád?
Fenyegetéssel hal meg ajkán:
megtagadtál; emlékezz majd rám!
Vagy szólsz mohón: kettőből kettőt,
add hát, akarom mind a kettőt!
Kétes kincsét már eltemette
s: egyet se kapsz! felel nevetve.
Adj időt, szólsz a
jót akarnám...
Máris ellök magától
durván...
s helyette az
elsőnél szörnyebb
pillanat kérdőjele görbed.
Egyet, azonnal:
kemény törvény,
forog az idő, mint
az örvény
s behunyt
szemekkel, tántorogva
mi
válogatunk hatra-vakra.
Majd a nagy
pillanat, a végső,
Ki nyitja a
szemünket, későn,
s mit vakon
vállaltunk s nem értve,
kegyetlen
megszámoltat érte.
Kérjétek az
Irgalmazótól,
válassza meg
rosszat a jótól,
gyújtson világot a
szívünkben
tudni a jót még
életünkben.
Forrás: Keresztény
Magvető 1940. 72. évf. 3. füzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése