- Te, boldog ősz, biztasd a körtefát, hogy
Bőségesen teremjen évről-évre,
Ó, piros ősz, biztasd a kiscsikót is,
Hogy növekedjék ifjú szenvedélye;
Biztasd, becézd a mező végtelenjét,
Hogy égig érjen milliom virága.
Serkentsd a langyos felhőt, hadd ömöljék
Csírázó magba, száraz fűre-fára.
A madarak a józan őszt dalolják,
Míg új barázdák, öntözőcsatornák
Szépsége int az ősznek szüntelen.
Az éhes disznó szájcsattogva ront át
Hűs tölgyesen, hol kövér makk terem.
Megfújja kürtjét pásztora a nyájnak,
És hívja-csalja már a vadlibákat
S az ifjúság, az öröm ül szemén.
Ökörnyál villan - arany pántlikáján.
Libeg a béke, szerelem, remény.
- Szorgalmas ősz! Begyűjtöd mind a termést,
Édes szőlőt dobálsz a kosarakba;
Musttal kínálod a víg nemzedéket,
Hogy tüzes táncba forrjon könnyű talpa.
Ó, boldog ősz, ki áradó derűvel
Járod a tarlót s friss szántásokat,
Taníts fütyülni rigót és pacsirtát:
harmatos fénnyel csókol majd a nap,
Hogy, völgy, tanya és város és falu
Kaput tár néked hónapokon át,
Hogy beterelhesd rajta ökreid
És biztos helyre tégy ekét, kaszát.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 168-169. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése