2012. jún. 13.

Dalmady Győző: Petőfi szobra*



Mintha most is azt mondaná:
Talpra magyar!
Lába szinte előre lép,
Mozdul a kar.
Messze néző szemével a
Jövőbe lát,
Keresi ott a szép s dicső
Magyar hazát.

Ajka most még szózatosabb,
Mint valaha,
Még távolabb határokig
Zeng a szava.
Meghallják a messze lakó
Népek is azt,
S ott is minden szent érzeményt
Talpra riaszt.

Egymás után felelgetik:
Igen, igen!
Megértettük a szavadat,
Nem idegen.
A szabadság érzelmiben
Egyek vagyunk,
Rabok lenni soha soha
Nem akarunk!

S átkelnek a határokon,
Jőnek ide,
Új koszorút illesztenek
A régire.
Hódolattal körülveszik
A dalnokot,
Aki előtt nincs tér, idő –
Egyre nagyobb.

Mintha most is buzdítana
Dalaival,
Mintha kevés volna neki
A diadal,
Azt akarja, egész világ
Jőjön ide:
Szabadságnak nincs még elég
Igaz híve!
 
*) A költő Duna-parti ércszobra Budapesten. Az országos kiállítás alatt (1885) csehek, franciák, lengyelek keresték fel, - koszorúkkal, ódákkal ünnepelve a költő emlékét)



(Forrás: Petőfi-album 175-176. l.  – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése