Dalmady Győző: Petőfi szobra*

Mintha most is azt mondaná:

Talpra magyar!

Lába szinte előre lép,

Mozdul a kar.

Messze néző szemével a

Jövőbe lát,

Keresi ott a szép s dicső

Magyar hazát.

Ajka most még szózatosabb,

Mint valaha,

Még távolabb határokig

Zeng a szava.

Meghallják a messze lakó

Népek is azt,

S ott is minden szent érzeményt

Talpra riaszt.

Egymás után felelgetik:

Igen, igen!

Megértettük a szavadat,

Nem idegen.

A szabadság érzelmiben

Egyek vagyunk,

Rabok lenni soha soha

Nem akarunk!

S átkelnek a határokon,

Jőnek ide,

Új koszorút illesztenek

A régire.

Hódolattal körülveszik

A dalnokot,

Aki előtt nincs tér, idő –

Egyre nagyobb.

Mintha most is buzdítana

Dalaival,

Mintha kevés volna neki

A diadal,

Azt akarja, egész világ

Jőjön ide:

Szabadságnak nincs még elég

Igaz híve!

 

*) A költő Duna-parti ércszobra Budapesten. Az országos kiállítás alatt (1885) csehek, franciák, lengyelek keresték fel, - koszorúkkal, ódákkal ünnepelve a költő emlékét)

(Forrás: Petőfi-album 175-176. l.  – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)