Tág tető láng-ormai
nem átallanak a görcsös útnak
díszt és rangot osztani.
Párkányok fehér mosolya,
bontakozó csók bársonya
függ a magasban,forr a mélyben
fájdalom és mámor kerekében.
Kulcsos könyv betű-lelkei
Lóbálják a gyík-fejű lámpát,
az eleven bőr villogását
szüntelen teremteni.
Fal-szegély fény-kútjai
szállnak a lompos ballagásra:
gyík-ujjak mindennapi
zárulása és nyílása.
Tág tető láng-ormai,
kulcsos könyv betű-lelkei
lanyha port puha illanással,
lomhaságot ütem-vonulással
nem szűnnek betölteni.
Hű bivalyként húz az ütem,
vásznak imbolyognak a szélben,
aprón,mint a tengeren,
lángrózsák lehelletében.
Őrzik az eleven bőr varázsát
kulcsos könyv betű-lelkei,
sóvár hús nehéz dobogását,
szárnyat,amint a port veri.
Párkányok fehér mosolya
pőreség izzó havában,
mozdulatlan bontakozásban:
zengő"mindig és soha".
Ó, a fakó föld iszonyú láza!
vázzá száradó virága!
győzik e lázat ontani
tág tető láng-ormai,
égi év örök világa!
Mélyén a ködös áradatnak
ütem bodrai rejlenek,
görcsös útnak rangot adnak.
Tüzes gyík-fej füstöl a légben,
élő bőrön fény-habok:
száz kendő,kalap imbolyog
lángrózsák lehelletében.
Menny betűi,csillagok
rezgő dajka-dalra kelnek:
zöld sűrűségben,mint halott,
hófehéren alszik a Gyermek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése