1845.
Kedvesét a téli földbe tették!
Jőnek majd ezer vigasztalással,
Kik a vidám dalnokot szerették.
Mit a bánat kebeledbe vése,
A sebet, még fájóbbá szakítja
Annyi szónak tépő érintése.
Özvegy lelked kínját orvosolni
Néma ajkkal jőnék én tehozzád
Karjaidba – sírván – átomolni.
(Forrás: Petőfi-album 96. l. – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése