Jó Petőfi! pihenj békén
Valahol az ország szélén!
Tetemidet lágyan
Nyomja hazád földe,
Úgy sem igen sok jót
Vettél egykor tőle.
Azt sem tudjuk merre nyugszol,
Keresnénk, de nem tudunk, hol...
Nem mutatja ember,
Nem egy árva emlék,
Ahol hamvaidat
Nyugalomra tették.
Nemde magas hegyen fekszel
Felhővel és szélvészekkel,
Magas hegy tetején,
Mely a völgyre bámul
És hírt ad a rózsás
Hajnal hasadtárul.
Nemde róna tart ölében,
Ismerősöd réges régen...
Fátyolával arcod
Nemde az takarja,
Mint mélyen aluvó
Gyermekét a dajka?
Vagy egy bokor árnyékában
Temettek el hamarjában...
S a bokor aljáról
Dalos madár sírja:
„Jertek ide, jertek,
Itt van az ú sírja!”
Akárhol vagy eltemetve,
Nem vagy tőlünk soha messze...
Poraidat sötét
Elfelejtés zárja,
De nevedre nem száll
Annak éjszakája.
És ha nyugvó hamvad felett
Lelked sok szép álma lebeg,
Nem kell ápoló kéz
Késő gondja többé:
Virágos lesz sírod
örökkön örökké!
(Forrás: Petőfi-album 91-92. l. – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése