Első levél
Rendült a föld, feltört a füst,
a füst után eljött a pára.
Fordulj meg! Ez halott világ.
Nincs nappala, csak éjszakája.
Te élsz. Becsüld meg. Ára volt.
Velem fizettél érte, gyáva.
Ne hozd bűnbánó mécsesed
békíteni. Úgyis hiába.
Házat raknál? Nincs már kinek.
Árnyék után futsz: köd a lába.
Emlékeznél? Nem osztozom.
Enyém fénye, kálváriája.
Még ujjadat se márthatod
a múltak szentséges tavába.
Gyertyát hiába gyújtogatsz
a fergeteges éjszakába.
Második levél
Hogy milyen a szobám?
...........................fény
.........................üvegén
......................susog
..........................ciprusok
........................szörnyek
.......................sikoly
.......................a por
......................lámpa
.........................tátja
.....................húsom
Krisztus! Krisztus! Krisztusom! Krisztusom!
Harmadik levél
Az egyetlent, mi megmaradt,
nem adom a fagyott nyugalmat.
Beszéljek? Miért? A hulla hallgat,
nincs olyan telihold,
mely szóra bírja néma nyelvét;
nem ember már, csak televény,
s az nem sikolt,
buzgó gyökerek rég felitták
a hajdan kínját és szerelmét.
Fáradt vagyok gyűlölni is.
Mozdul az átok, visszabágyad.
De inteni még lesz erőm,
s mint vándorra a hegytetőn,
ha kendőt ráz a lenti tájnak,
nézz rám a távolságon át:
feléd lengetem válaszul
az iszonyatos éjszakákat.
Utolsó levél
Mindig csak alkonyatkor. Akkor.
Soha máskor, csak alkonyatkor
szólal meg ez a dal.
Akkor. Mindig csak alkonyatkor.
Soha máskor, csak alkonyatkor.
Az a dal mit akar?
Már mindent odaadtam,
a kaput kinyitottam,
magam hívtam a gyilkost,
mit akar az a dal?
Még a kést is kifentem,
hogy könnyebben leszúrjon,
magam ástam a sírom.
Az a dal mit akar?
(Forrás: Szabó Magda: Szüret – Összegyűjtött versek 1935-1967.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése