Sír a kutyám, nagyon éhes: tépni szeretne, harapni.
Sír a kutyám, nagyon éhes: nem tudok ennie adni.
Órák hosszat az égre vonít. Belereng, aki hallja.
Éhes, nyomorult vagyok én is, az ördögök alja.
Ostoba, árva kutyám, mit üvöltesz?
Velőt facsaró panaszod: odafent kicsi tört nesz,
a kékfalú menny aranyajtaja megpárnázva, betéve.
Hiába vonítnak az emberek is, vagy húszezer éve.
(Forrás: Erdélyi Helikon 1933. jan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése