A ház kékesfehér falára vak lombcsipkét dobált a fény.
Egy gyermek ült a fal tövében, s a gyermek is vak volt szegény.
Két vékony karját fölemelte, hajlongatta lágyan, sután.
A világtalan lomb s a gyermek úgy kapkodtak a fény után!
Én kint jártam, Istent kerestem napra nyíló mezők felett.
Világtalanok hárman voltunk: lelkem, a lomb, s a vak gyerek.
(Forrás: Napkelet 10. évf. 1.sz.,1932. jan.1.)
Egy gyermek ült a fal tövében, s a gyermek is vak volt szegény.
Két vékony karját fölemelte, hajlongatta lágyan, sután.
A világtalan lomb s a gyermek úgy kapkodtak a fény után!
Én kint jártam, Istent kerestem napra nyíló mezők felett.
Világtalanok hárman voltunk: lelkem, a lomb, s a vak gyerek.
(Forrás: Napkelet 10. évf. 1.sz.,1932. jan.1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése