Rég elhagytalak, én imádott
Alföldem! Első délibábod
rég nem csodáltam réveteg. –
Más tájon, hogy is élhetek?!...
Rég nem merültem tükreidbe,
könnyben fürdő szemeidbe,
nap néma lánya: délibáb...
Országom sem a régi tág.
De anyám a föld, az egész,
szemem a végtelenbe néz,
atyám az ég, fölém hajol,
s szívemben emléked dalol!...
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 11. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése