Nem titkolhatom el enyhe csalódásomat
a kentaurokban
az iskolában csupa hősről szentről és
mártírról beszélt a ki tudja miért fölajzott
tanító bácsi vagy később a tanár úr
Biztosan ő is így gondolta
mi is így gondoltuk és úgy döntöttünk
hogy Periklész Lucius Scaevola óljában-főtt
Szent János vagy éppen Dobó István
nyomdokába lépünk
apánk azonban már nem volt ilyen nagyszerű
lélek bár gonosz sem és a Legfőbb Hadúr
is legföljebb egy aranyozott vállapok
és kitüntetések mögé bújtatott
átlagos hólyag
az Asszur-ban Aplik Ramszeszek Dzsingisz kánok
Tamerlánok Attilák Caligulák Torquamedák
Buillon Gottfriedok Attilák Hitlerek
és Sztálinok viszont már ugyancsak kinyitották a csipánkat
a kentaur-faj fülsüketítőn más mint a szent szövegekben
agresszív bosszúálló alattomos ragadozó
ős a legsötétebb kámbrium-korból
a meglepő az volt hogy amikor Nietzsche
néven nevezte a Wille zur Macht
avagy Darwin strigle for life vérmocskában
hentergő félig-lidérc-félig-állatot
kitört a méltatlankodás
a természet koronája nem tűrte hogy
megfosszák csillag-szférákon átragyogó dicsőségétől
a pohos főpapoktól a császárokig és rabszolgatartókig
bugyborgott a nemes tiltakozás
mi az Isten képére és hasonlatosságára
teremtettünk ez főleg a trónok és paloták
kentaurjaira vonatkozott
a XX. századra azonban reszketve rémültünk rá
hogy semmi nem okoz nagyobb élvezetet
az egyik kentaurnak mint a másik
kentaur megkínzása
így csalódtam tanítóimban
akik nekem meg a társaimnak
valamilyen hipotetikus lényről ájuldoztak
ki aztán lövészgödrökben tankokban robbant szét
és levert forradalmak után vizelet és hányadék
között várta az igazságszolgáltatást
azaz a kötél általi nyakcsigolyatörést
egy kavicsos börtönudvar hajnalán míg az Olümposz
csúcsán azon ábrándozott Zeusz
melyik kentaur-Lédát erőszakolja meg ha kedve tartja
(Forrás: Székelyföld)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése