Segítő társa a szegénynek,
erős oltalma a Halál,
Szörnyen nagy úr és mégse kényes,
betyárral egy bokorba hál.
Fejedelmeknek ő parancsol,
de a szegénynek szót fogad.
A rongyosokhoz húz. A szolgát
szolgálja nem a grófokat.
Szegényember nem is igen fél,
ott van hatalmas rokona,
félszemmel egyre odasandít,
az meg őrá, a vén koma.
Szegényember, ha baja meggyűl,
még egy ital, még egy ihaj,
aztán odaint a Halálnak.
Jön az öreg, nincs semmi baj.
De nemcsak hívják, néha küldik,
rá-ráküldik valakire.
Olyankor a Halál haragszik,
hogy ezt is meg kell tennie.
Aki küldte, kocsmába búvik,
előtte csonka gyertyaszál,
nyakát behúzza, félve pillant,
baj van. Haragszik a Halál.
(Forrás: Kelet Népe I. évf. 2. szám – 1935. nov.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése