Mi hajt vitorla-szárnyakat?
Vér hajt bíborló vágyakat,
vágy hajt szerelem-csónakot,
csónakban édes csók-magot:
csók-magban gyermeket.
Gyermek nélkül hazug, galád
a szerelem, meg a család,
gyermek nélkül nincs indulás,
nincs karácsony, kirándulás,
s ha van: semmit sem ér.
Gyermekség nélkül még a hit
se bontja ki a szárnyait,
nincs művészet, nincs ihletés,
nincsen tavaszi ébredés
és nincsenek csodák.
Én nékem nincsen gyerekem,
de én kimondom kereken,
nem fáj nekem, bár szeretem
s az összes játszó-tereken
magam vagyok gyerek!
Vagyok a magam gyereke,
költők eggyel több kereke,
pisztrángok pettye, szökkenő
jókedve, csuszkán zökkenő
s tücsök-láb is, ha kell.
Férfi vagyok, jó nagy darab,
de a szívem gyerek marad:
van karácsonyom, ihletem
világcsaládom, Istenem
s általa szent leszek.
(Forrás: Mécs László: Üveglegenda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése