(ama „Vidd magaddal a Vérmezőt...” nótára)
Kis Everybody
Nem tévesztendő össze olyan lónevekkel, mint hogy Kis Paraméter, Kis Parmezán, Kis Partizán (brr), Kis Kurtizán, Kis Lady Du. Ez annyi csak, amit ide írtam, hogy nyilván akad, aki itt tőlem olvasta ezeket a mindenféléket, és nehogy az maradjon, hogy nem feszíthet a legnagyobb öntudattal is, szóval, nem tévedt külön masszába a teljes dágványon belül, mint amilyen például a több napja ázó Vérmező, oly terepen. Nem, az öntudat teljes lehet, az olvasói, mert ami a régebbi idők (sokféle időé, századok során) járója volt, vele, az, hogy titkon kellett célozgatni, jó nagy oldalbalökésekkel jelezni a jelképes szándékot, hogy t.i. a dolgok Nagy és Rémséges Lényegének mégis valami kifejezése esik, ma, amikor bátran vallhatom magam veréb-royalistának, evidencialistának, valamint olyan Athosnak, aki heveskedő és igazságoskodó, mint D'Artagnan, titokhívő és lovagizáló, mint Aramis, megbízható és elnehezülésre hajlamos, mint Porthos, meg mikor az van, hogy örökké "etiko-sértődős" athosi lény végre nyíltan mer hibás lenni, nincs az, hogy hozzá ne érjen közegével (közegeivel) egyáltalán a veréb-royalistás, az evidencialistás lényétől idegen rend, vagyis amikor annyira ő érzi magát hitelesen otthonosnak, hogy inkább gyenge szerepekben is udvariaskodik, udvarias és undorodó, nem, most Athos nem centrálisan otthonos még a maga szívében sem, hát beszélhet... mondom, most nem kell rejtek oldalbökősdit mívelni, most egyenesbe meg lehet mondani, hogy a lovak például:
1.) vannak bőségükkel itten az írásokban, mert - ha idegen nevek is olykor - magyarul, fülünknek szépek, hangalakként, s miért ne morzsoljuk imamalomnak ezt, vagy minden hasonlat nélkül, let it be - miért ne legyen ez?
2.) valami más, bonyodalmasabb, kínosabb összefüggésrendszer helyett "vévődött" fel ez, egy másik, egy áttételesebb jelrendszer, aminek - amelynek - még az a járulék, szélső eleganciája is meglehet némelyek szemében, hogy ma is áttételben kell fogalmazni, hogy tehát mindig is "általános emberi világhelyzet" volt itt, ha szélsők voltak is a szélső jellegek, vagyis "azóta itt mi változott", kérdi Tóth Árpád, s ama rétegszinten, hogy e sorok írója mászkál, nem is változásjegyű semmi a maga meglétével. Ez az evidencializmus nehézkedési ereje, ólomsúlya, ahogy Ottlik mondja, s ha - mint egyebütt már erre az evidencializmusra ihlető külhoni (fordítás!) írásműre hivatkozás esett (ld. majd: Nagyvilág, Legkedvesebb XX.sz.-i elbeszélésem. Delmore Schwartz: Már álmunkban szólítanak) - példákat hozunk, az Iskola a határon a szélesebb felé hajló epikában megjelenített evidenciatudat kátéja volt, minden nagyvakáció pittoreszkje az alapvető "intézeti léthez" képest stb., hogyan is fejezzük be. Tehát arról lenne itt szó, hogy a "ló+"-hoz, igen a ló-plusz értéséhez nem kell olyan klasszikus-jegyűeket idézni, mint Nemes Nagy Ágnes (hogy végül csak az angyalok s a lovak maradnak), vagy Ottlik (a trieszti lovas: "élj"), vagy Weöres (hogy ó bár tudnánk lóul dalolni), sőt, ez a most már oldalbabökés helyett egyszerűen kimondva a goethei minden hasonlat jegyében álló segédsík, "a lovaké", épp szerves, kimódolatlan, "adódott" jellege okán természetes változáson is megy át, ahogy a motívumalakulás sajátja. Mással indokolható, máshová sugall másmit, másra jó. Hagy valamire ténylegesen jó maradjon az olvasónak (a ló-ügy), írom ezt itt. Nyíltan, nem "szellemi szeszcsempészként", nem sandítva, utalgatva, oldalba böködve, "szimbóleumosan+".
Jómagam
Követem itt Ottlik Géza "A Drugeth-legenda" című novellájának szerkezetét. Lásd azt a sportot, hogy "a klasszikusok alapszerkezetei klasszikus minták, az igazi klasszikus (pedig) - a mindennapi". (kiemelés tőlem, tőlem; érthető?). Tehát "a lovak" elsősorban nem. Azok, hogy mik nem. A Szpéró halálával (és Éliás, a Poszi - lónévben Poszink "Positano", Pojjaro etc. -, a Pipi Néni - Santa Ippi, Baron Ippi, a Samu - lónévben Simsam, Simsalabim, Sam Grandchamp, Sam, Llacca Sam etc.) rendkívül bőséges anyaghiány keletkezett körülöttem. Ezek tömör közlések. A pótlás vitális kérdés volt. Ld. utazások kezdete az író életében, a bécsi Krieauban - Döbling felkeresése után, de hát mit lehet egy forró nyári napon Döblingben csinálni, a padokat végigültem, a sör meleg, a kórók kórók, valahová menni kell, és a "mert Kecskemét már van" legyen a helység neve Kiskunszentlélekcsobolyó, a Krieauba mentem ki, a kulturális füzetajánlású ügetőre, tetszik érteni, kérem, kérdem, a "már bécsi is" lópályák mások, mások mint itt, oda úgy lehet kimenni, Evrynek füstüveg ablakai és suhanó liftjei vannak és mozija, és a német pályák, és... és... és... persze, jól lerobbant angol pályák is vannak, ez a Minden Megvan elve, szemben azzal a közeltereppel, ahol a Vérmező szívemet követeli (Pilinszky), hogy mint idevalósi ember szeressem, meg az egész eltelt életemet követeli, hogy itt hoztam légyen haza a Pipi Néni kalitkáját, de hát édes-fiam-édes-lányom jelleggel épp azoknak a ...khm khm...nem tudom kiknek arcát nem vehetem simogatólag két tenyerem közé (nagy masszúr e kettő!), s mondani, hogy édes drágám, de értsd meg, kérlek, se hülyének ne nézz, se ne járass le... hát ne vedd úgy, hogy meghülyültem "ezekkel a mackókkal, ezekkel a verebekkel, ezekkel a lovakkal is ráadásul" (mellesleg: ha, mint Ottlik fordításában az Utolsó látogatás már említett Sebastianja mondja... hogy ha majd roncs lesz és magányos etc., jó lesz előásni dolgokat, miket most elrejt. Az említett könyvet 1974-ben olvastam Zamárdiban, egy fenyőfa alatt olvastuk társnémmal, és eperre fehér bort ittunk. És Aloysius (lóban: Lissuca, Loyis, Alla Loisa, Loisino etc.), aki a Sebastian (nincs rá lónevem) barátja volt, mint medve, és mindig az ő véleményét kellett kikérni, mi legyen, Aloysius, képzelt, test nélküli medveként ott jelent meg: a regényben elveszett, de nekünk Zamárdiban, mielőtt a skót-brazil vb-meccsre és Korniss Dezső piktor úr látogatására hazajöttünk, megjelent, s azóta is van, az Old Trafford nevű, 1976 óta játszott koala-kártyabajnokságunkban egy klub két-három "A"-val még. (Ott játszik a Szpéró, a Samu etc.) A lovak témáját magam nem fogom tudni úgy összefogni már, nem, mindig kicsusszan a tökéletességre nem is szánható hálóból majd valami, olyas, mint hogy Simsalabim volt a Samu a dortmundi homokpályán, és rejtelmesen előbukkant ez a szó egy gyerekversben az éjszakai vonaton egy alkalmian vett könyvben, vagy hogy a Szpéró fehér szárnyai a startautó krieaui fehérséges szárnyai voltak - jó, fehérséges és koszosságos, de a Szpéró, haldokolva, is ilyen volt már etc. Tehát lóba ment át megannyi minden. (Doderer: "Eltűnt, bánatunkra, annyi minden - és a Szp... vagy bocs., dehogy a Szpé... a Szép mintha csak futna innen.) A Szpéró is, lassan bár, futott. Ha Alíz meghal etc., nem tudom, mi a folytatás. Ld. Lili a Halász Péter esetében, Hajnali..., arra a kevés időre nem érdemes. Bár az is van, hogy Nagy Nevük etc. velem élhet csak, amiképpen Cs.I. barátom is evidensen int - engem evidenclert -, hogy Dömi Főmedvém miatt és stb. De akkor tényleg muszáj, hogy legyen a Longchamp, a Gelsen-Horst, a Cheltenham etc., hogy valami konkrétumban azonnal megtörténjék nekem a tisztán-az-történik-ami-történik...vagy a St. James Park, ahol - nem ők bár - hideg és kecses lábú verebek jönnek a kezemre. "Egy halott város", írja Pilinszky, "a halottnak".
A Vérmező"Ja, és hogy ez: minden jó lenne mindenhol, épp csak a Vérmezőt kéne elvinnem, ez, hogy lehető volna. Ott ülnék, meg az egész, csak mégse ott lenne - képtelenebb ez annál, mint hogy mind elmennek, akik...? Soha-visszára elmennek; ez képtelenebb akkor? Mindenesetre: Figaróval ahogy ülök ott és kapkodva, mint Gábor Miklós interpretálásában (Tollal) a színházcsináló, viharbéli tengerészkapitányként kapkodok, nézzünk egy Buccamert, egy Ballisortét kontra Is Me, Apyre, Ni Vu Ni Connu, Je Ne Suis Pa' La, No Pass No Sale. ők.
Csak megismétlem: "Plus royaliste que le roi" a verébroyalista. Mondjuk, királyabb a királykánál(egy madárfajta).
Kiélem ezt az elméleti meghalásokban talán, és valóságosan elmegyek még jó őszi időn Longchamp mezejére, Gelsen-Horstba, akár a dinslakeni bányász-kohász ügetőpályára, és járok velük.
Széttárom a karom. Micsoda ötlet. Az lesz a startautó két szárnya. Az átmeneti kiváltódás.
(Forrás: Magyar Lettre International 1995. 18.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése