Pesten augusztus 24-én 1842.
Hullám alá ott künn magot temettek,
Melyből - dacos habok, piruljatok -
Maholnap, hajh, a szellem fegyverének
Nagy győzedelmi íve kelni fog!
Nyakát a vén folyam békén lehajtja,
Mely oly sokáig délceg s büszke volt!
A honfiak nagyobbat ünnepelnek -
Az ész előtt egy nemzet meghajolt!
Nemzet, mert az lesz, hogyha nem fajul,
A szertehajló nép osztályibul.
Nemesbül, kit bölcsője mond nemesnek,
S mert munka sok van, nyújt kezet:
Így a jövendő boldogabb mezőin
Aratni nem fog, aki nem vetett.
Egy ezredév sokat, sokat felejte!
Aludjanak a holtak csendesen -
Választott nép, ez ősök sarjadéka,
Kezedben áll, hogy egy legyen!
Jog s szabadságban a szentelt fedél:
Alatta forrjon egybe, és - megél.
Tudom, tudom, hogy vonzó földi érdek
A gyarló emberen nehéz bilincs,
És áttekintni a jelen határin
Mindenkinek saspillantása nincs:
Lesz még ború s a völgy hideg ködében
Lejárt időket zengő rommadár -
De nem hazug talán a szív sugalma:
Ki oly soká, az nem hiába vár!
Választott nép, ki gúnnyal néz reád,
Temesse föld alá gyalázatát!
Hajh! mit a jobbak közted hirdetének,
Nehéz a lecke és magasszerű:
Te hun tanúlod és Dunánk fölébe
Növekszik a megtestesült betű!
Magasztos ige lelkes hirdetői!
Ha lesz, ki meg nem állja hangjait
S verítékért tövissel fog fizetni -
Az öntudat nyugalma istenít!
És nemzedékről nemzedékre át,
Meleg szivekben élni, üdvöt ád.
(Forrás: Ezredvég IX. évfolyam 2. szám - 1999. február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése