Cukrosodom mint a méz az üveg alján
mit kanállal fogyaszt a heptikás világ
mely néha kenyérre ken és teában felold
ha köhög és a hideg rázza –
édesedem mint az egér
mellyel macska játszik mióta már –
fel-feldobja majd hagyja futni
és lecsap rá újfent és megint
mielőtt a lyukat elérné –
fényesedem mint a nadrág valaki ülepén
ki rég utazik már fapadoson
ki a sínek párhuzamosán indul hajnalban
a végtelenbe a semmibe
este pedig megtér
mint tékozló fiú –
élesedem mint a kasza
mit vernek és fennek
hogy vágja a bozótot a dudvát –
élesedem mint a kés
melyet köszörűnek nyomnak:
szikrázzon mielőtt elvágnák vele
a gordiuszi csomót –
(Forrás: Székelyföld)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése