Apáthy István (1863-1922): Költemények

 
BORDAL

Csengő dalokba zengd el
A szíved mámorát,
Barátidért emeld fel
A jókedv poharát.

S ha nincs barátod, éltesd
A mindig hű magányt, -
Hogy miért van úgy, ne kérdezd,
a sorsnak föl ne hányd!

Van kit szeretned?áldjad
A rózsalánczokat;
S ha látod, a lány csak áltat:
A szabadságodat.

Vidúlj tavaszvirágon
s ne bánd, ha lomb lefagy:
Bölcs minden e világon,
A balgatag Te vagy!

LEGSZEBB DALOM

Titokban egy-egy néma dalt
Soká szívembe’ hordok,
S a míg e szótlansága tart,
Vagyok csak véle boldog.

Betűk míg láncra nem fűzék,
Hogy mások is megértsék,
S le nem lohasztá szent tüzét
Papír: hideg fehérség.

Míg rajta lelkem elmulat,
Miről zeng, azt se kérdve,
Mert még nem zárja gondolat
A forma börtönébe.

Csak azt tudom, határtalan,
s szívem mégis betölti,
Hogy érintetlen rajta van,
Mi nem lesz soh’se földi…

Ne szóljon hát legszebb dalom, -
Belőle csak az értsen,
Kinek szívemmel átadom
Egy néma ölelésben.

A LEPKE

Gyermekkoromban, őszi tájon
Űzék egy sárga kis lepét.
Leszállt az útra, s hogy bevárjon,
Halkan, vigyázva lépdelék.

Megfogtam és – halott levélke,
Kinek csak szél, mi szárnyat ád…
S így lőn mindég, midőn elérte
Szívünk egy-egy hő óhaját.

AZ ÉLET

Mint könyv, az élet is olyan!
Ki sokra, ki kevésre tartja:
Ha ez betűzi komolyan,
Az csak végig kaczagja.

Dicsérve egy,más szidva szól,
De mindenike bújja.
Pedig nehéz olvasni jól…
Van-é ki megtanúlja?!

KELL!

Szolgálj királyt, szeress hazát,
Megtartsd a törvény szent szavát!
Sok van, mit még tisztelni kell, -
Kell pénz, becsület, vagy hitel.

Sőt „élni is kell!” szólt a pór
S nagy úr előtt földig hajól.
Kell mindennapra a kenyér,
De pusztúljon, ki csak henyél!…

Üres beszéd, bolond világ!
„Kell” nincs! Csak egy vas róva rád:
Hogy, míg a lét nem múlik el,
Szeretni és szenvedni kell!

Forrás.: Az Erdélyi Irodalmi Társaság Évkönyve VII. Kolozsvárt, 1895.