Apáthy István (1863-1922): MESÉT HALLÉK…

 
Mesét hallék a piczi fénybogárról.
Lelkének párt a földön nem talált;
De vonzá az elérhetlen s a távol:
Szerette hát a hajnal csillagát.
***
Nem látta társait s a harmatot,
Mely a fűszálon érte reszketett,
De nézte azt, ki menybolton lakott,
És bíborágyba ott ereszkedett.
*
A balga! Hisz a mindenség törvénye
Nem változik, bogárka ha sovárg:
Nem bántja egy húnyó sziporka fénye,
Azért a csillag tündököl tovább.
*
De mégis, én boldognak, bölcsnek hívlak,
S a szívem rajtad, féregen okúl:
Elérhetetlenül is jobb a csillag,
Mint földi szikra, könnyü birtokúl.

Nápoly, 1887. május
Forrás: Erdélyi Irodalmi Társaság Évkönyve. Kolozsvárt, 1893.