Jakab Ödön (1854-1931): A tilinkó

 
A minap a mezőre mentem,
S ott egy vén fűzről ágat metsztem,
Tilinkónak hogy megcsináljam,
A mint csináltam hajdanában.

A zengő szerszám hamar kész lett,
Teljes volt rajta a művészet:
Egyedül csak a hangja tetszett
Valami szörnyű gyerekesnek!

Azt a bűbájos, édes hangot,
Mely a tilinkón régen hangzott,
Valamikor a gyermekkorban:
Csak nem találtam meg, hogy hol van.

Teremtő isten, hát azóta
Más lett talán e hangadó fa?
Vagy az esztendők nagy során át
Ennyire magam változám át?

Akárhogy van: most mindegy az már!
Bánat, panasz itt mit sem használ.
Telik az idő és az élet
Egyre sivárabb és szegényebb!

Oh mert hol van ám az erő, mely
Daczolni tud a vas idővel,
S mely a tilinkó régi hangja
Édes zenéjét visszaadja!…

Forrás: Erdélyi Irodalmi Társaság Évkönyve. Kolozsvárt, 1893.