Feljött
a hold a Tiszára.
Csend
borult a fűre, fára,
Szeged
alatt a szigetnél
áll
egy ódon halász-bárka.
Holdvilágnál
fenn a bárkán
halászlegény
ül magában:
ül
magában, s furulyál;
furulyál
az éjszakában.
A
Tiszára a sötétség
gyászfátyolként
terül hosszan;
gyászfátyolon
a csillagok
csillogdálnak
gyémántossan.
Talán
épp a bárka alatt
lenn
a vízben, lenn a mélyben,
fekszik
egy nagy halott király,
halott
király réges-régen.
Koporsója
arany, ezüst,
s
vasból van a burkolatja.
És
a hármas koporsóban
a
király a dalt hallgatja.
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése