Öreghonvéd,
fakó panyókás sipkában
ballagdál
az utcán csöndes egymagában.
A
szakála fehér; a keze remegő.
Meg-megáll
s kitér, hol sok a járókelő;
botra
támaszkodik, és néz szomorúan.
Oly
idegen köztünk, oly fáradt, bágyadott!
…
Ha öreghonvéddel találkozol fiam,
térj
ki, és emeld meg szépen a kalapod!
Lásd
ez az öreg is gyermek volt hajdanán
eleven,
mint te vagy, s tekintete vidám;
orcáin
a tavasz rózsái virúltak;
szólíták
öcsémnek, fiamnak, ifjúnak.
Haj,
de zivatar jött az ő tavaszára:
megrendült
az ország s ő kardot ragadott.
…
Ha öreghonvédnek pillantasz arcára,
emeld
meg fiacskám szépen a kalapod!
Ez
öreg bácsinak fiatal korába
gyulladt
ki nagy lánggal az ország határa,
s
dúlt ránk a sok gyilkos rabló vad haramja; -
fejünkre
megkondult a halál harangja.
A
hazát menteni előállt a bátor,
s,
hej, sok mező ivott piros vérharmatot…
…
Ha öreg-honvéddel találkozol bárhol,
emeld
meg fiacskám szépen a kalapod!
Bizonnyal
volt egy ház, ahol az ő nevét,
esténkint
térdelve, könnyezve rebegék.
„Őrizd
meg jó Isten a harcban apánkat!”
S
ő is imádkozott: „Őrizd meg hazánkat!”
Ki
tudja, hogy fakó régi atillája
hány
mély sebet takar, mit a honért kapott…
…
Kegyelettel nézz a vén honvéd arcára
s
emeld meg fiacskám szépen a kalapod!
Tudod-e
mit jelent: Isaszeg, Branyiszkó,
Kápolna,
Segesvár, Budavár, Nagy-Salló?
Ez
az öreghonvéd beszélhetne róla!
De
hallgat ő. S hallgat a zöldelő róna.
S
tudod-e mit jelent Nájgebájde s Arad
Kufstein
és Josefstadt? – Jobb is ha nem tudod…
…
Mikor eléd kerül egy ily rokkant alak,
emeld
meg fiacskám szépen a kalapod.
Lásd,
az öreg ember olyan mint az árnyék,
melynek
napja lement, de valamit vár még:
nem
tőlünk, nem is a nemzet királyától,
csak
a halált várja Istentől magától.
…
Ha nem is ismered, sohasem is láttad,
köszönj
neki fiam, mint öregapádnak,
akár
jó ruhát hord, akár koldusbotot…
emeld
meg fiacskám szépen a kalapod!
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése