Öreganyám
öreganyja:
a
neve volt Paizs Anna.
Az
ura volt gazdag juhász,
nyáron
szúűrös, télen subás.
Mikor
jött az első fia,
szólt:
„Legyen az Isten fia:
első
bárány, édes párom!”
„Hát
legyen pap, én nem bánom.”
Jött
a másik: vézna, gyenge.
Szentelt
vizzel nevelgette.
„Istenem
cak ezt meghagyjad,
inkább
ezt is adom papnak!”
A
harmadik: jó tanuló,
labda
helyett könyvet bujó.
„No,
parasztnak nem született!”
Mikor
felnőtt, ez is pap lett.
Negyedik:
jött szőke hajjal.
Ájtatos
volt, mint az angyal.
Mikor
játszott, misét játszott.
Hogy
pap lesz, előre látszott.
S
jött a módos juhász-házba
még
három kis rokon-árva.
Mit
szólna a falu nyelve,
ha
ezekből paraszt lenne!
Mikor
meghalt Paizs Anna,
hét
fiatal pap siratta,
s
heten mondtak misét érte.
Fel
is jutott a mennyégbe.
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése