Az
Isten napja már nyugodni száll.
A
falu végén kolompol a nyáj.
Ballagva
jön meg a szelid tehén;
hatéves
gyermek nyit neki kaput: -
s
amig az állat vigyázva bemén,
a
lába között a koca befut.
-
Apám is ön! –kiáltja a gyerek,
s
a kapu másik szárnyát is kitárja.
Az
árkon vigan szökken át az eb,
s
felugrál a kis-gazdája nyakába.
Fáradtan
vonja be a ló az ekét,
lógatván
vénségtől elaszott fejét.
A
gazda is fáradt, de ahogy beállnak,
első
gondja: vizet adni a lovának.
Tűz
ég a konyhában: rotyog a bableves.
A
gazdát ilyenkor meleg étel várja.
A
kutya a konyha előtt ül, és be-les,
s komor
pillantást vet közben a macskára.
Megszólal
a harang: Üdvözlégy Mária!...
Tavaszi
csillagos éj száll a falura.
A
veréb is elült, csűrbe és faágra,
eldugván
a fejét puha kis szárnyába.
Jancsi
is elejti madzagostorkáját.
„Csináld
meg anyjukom, csináld meg az ágyát.”
S
a suba bekerül búbos szögletébe,
Jancsi
meg a suba puha belsejébe.
„Atyának,
Fiunak, Szentlélek-istennek”
mondja
anyja után, ásítva a gyermek.
De
mikorra anyja az áment diktálja,
hallgatással
felel rá a kuckó tája.
Künn
az utcán már csak egy ablak világos,
Barcza
Esvány van ott, no meg a kocsmáros.
De
aztán a kocsmaajtó is nyikordul…
Danol
Esvány, míg csak árokba nem fordul.
Aztán
elcsöndesül a falusi világ.
…
Itt-ott a kert alján megroppan a garád, -
itt-ott
a kert alján, ahol leány lakik…
s
csöndes susogás és halk cuppanás hallik.
…
Éjfélkor a bakter végigmegy az utcán.
Verset
kiált. Szűrét leteríti aztán;
leteríti
szűrét templom ajtajába.
S
rábízza a falut a Egek Urára.
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése