Az
első versem rossz és hosszu volt,
s
tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De
benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja
arany, s a szeme kék írisz.
Nem
akadt lap, mely kinyomtatta volna,
de
nékem tetszett, s tetszett néki is.
Hogy
elolvastam ott a kis-szobában
ő
piros volt, s én meghatott.
A
kanári is fenn a kalitkában
kidugta
orrát, s hallgatott.
-
Köszönöm, - így szólt Vilma végül, -
gyönyörűszép
e költemény:
hadd
tegyem el örök emlékül!
-
Elteheti, - feleltem én.
És
ő az irást összehajtva
keblébe
rejté gondosan,
aztán
a karját nyakamba fonta,
s
megcsókolt forrón, hosszasan.
Azóta
irtam sok jobb verset, -
közölte
néha tíz lap is,
de
én azt tartom, s mondja Vilma is,
hogy
az az első, bár senkinek se tetszett,
az
volt a legszebb!
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése