Gárdonyi Géza: Falusi nóták

I.

Térdig ér a sályi patak.

Fodor Anna sej gyöngyalak!

Egyedül áll a patakba:

fehér ingét mosogatja.

Patak partján cseresnyefa.

Odahajlik a patakra.

Cseresnyefán fülemile:

Danolgat az ág hegyibe.

Hallod-e te Fodor Anna,

Fodor Anna, piros alma:

ha én cseresnyefa volnék,

sej, még jobban lehajolnék.

S ha én kismadár lehetnék,

a válladra lerepülnék.

Azt se bánnám ha megfognál,

azt se hogyha megcsókolnál!

II.

Megtiltották, hogy a galambomhoz járjak:

nem nekem nevelték, gazdagabbra várnak.

Gazdagabbra várnak, kinek sok az ökre.

Hej, beborult nékem az egem örökre!

Csak egy kis házam van, az is az anyámé,

meg egy vén szilvafám, - az meg az apámé.

Istenem, változtasd át a szilvafánkat

pengőt, bankót termő mesebeli fának!

Hej, ha a bankónak megkapnám a fáját,

kalapomhoz tűzném a legszebbik ágát;

gyönggyel hintetném be az utat odáig:

hatlovas hintóval mennék ablakáig.

De mivelhogy nincsen a bankónak fája,

olyan vagyok mint az elátkozott árva:

csak messziről nézem azt a szép virágot,

mint az elfogyó hold a szép napvilágot.

III.

Este van már, csöndes este,

hadd legyen még csöndesebb,

hadd fesse még sötétebbre

az éjszaka az eget.

Csak egy csillag gyulladjon ki

a magas ég közepén:

az a csillag a lámpásom,

mikor hozzád megyek én.

Alszik-e már édesanyád,

te kékszemű liliom?

Hajolj ki hát szép virágom,

hajolj ki az ablakon!

Lám elaludt a csillagom,

le is esett a hamva:

borulj fehér liliomszál,

borulj az én nyakamba!

Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása 1904.