2019. febr. 13.

Gárdonyi Géza: Korvin János




Futott a csatából Mátyás király fia:
Kinizsivel nem is lehetett vivnia.
Fejét csak éjfélkor mosta ki a vértől.
S akkor keserü könny csordult a szeméből:

Óh elvakult nemzet! Kígyószivü papok!
Apám emlékére de rátapodtatok!
Legyen hát az áldás amint imádkoztok:
idegen a király, ha idegent hoztok!
Idegen! idegen! ki magának kapar!
aki sohse mondja: Nemzetem a magyar!
Panaszodra siket, vigaszodra néma,
lelkében is balog, nagy lépésre béna!
Ha édesnek mondod, érezd keserűnek,
ha pádnak mondod, mostoha-kezűnek,
s ha mondod: a király a leghívebb barát,
ellenséges fogát vicsoritsa reád!

Bánatot szántsatok! Könnyeket vessetek!
Mátyásról sóhajtva így emlékezzetek!
S ha kínja nőttével sörényét borzolván
megrázná a láncát a fölkelt oroszlán,
sápadtan írja le az idők írója:
„A magyar szabadság fája a bitófa.”

Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása 1904.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése