Kaszás
csillag messze-ragyog, messze-néz,
Kinizsi
Pál, az volt ám csak a vitéz!
Dicső
nevét kilenc ország ismerte.
Mátyás
király csak fiamnak nevezte.
A
töröknek ma is reszket a térde,
ha
Kinizsi neve száll a fülébe;
hát
még mikor színről-színre láthatta,
eget-rázó
ordítását hallotta!
Acélból
volt az ő harci dolmánya;
sárgarézből
a sarkantyus csizmája;
buzogányán
csak az ólom félmázsa.
Dőlt
is attól a sok török rakásra!
Két
nagy kardot szokott fogni kezébe,
így
rontott a pogány török fejére;
a
lábával egyet-egyet toppantott;
haragjában
egyet-egyet kurjantott.
Nem
nevelték őt selyembe, bársonyba:
legény
vót csak a kinizsi malomba.
Fegyver
helyett emelgetett zsákokat.
Csókolgatta
a kinizsi lányokat.
Arra
marcol Mátyás király serege.
A
seregnek vagyon cudar melege.
Magyar
Balázs megállítja a lovát:
-
Mónár-legény, vizet adj, az angyalát!
Szól
a molnár: „Tedd a kupát tányérra,
s
tisztelettel nézz a tiszti gallérra!”
Pali
legény fordul egyet csáléra:
másfél-mázsás
malomkő a tányéra.
-
Tyű, a lelkét a vasgyuró apádnak,
Pali
fiam, állj be közénk huszárnak!
-
Kapitány úr, mindig errül ámodtam:
törökverő
huszár voltam álmomban!
Ettül
fogvást török, lengyel, cseh, morva,
mindig
avval esett be a pokolba:
„Nem
jöttem én a magam jószántából:
Kinizsi
Pál küld ide a csatából!”
Kenyérmező,
Erdély legszebb mezeje,
törökvérrel
pirosra van befestve.
itt
Báthory lefordul a lováról:
gondolkodik
immár a mennyországról.
Kinizsi
Pál hangja dördül a réten:
-
„Hol vagy István? hol vagy kedves vezérem?”
Holtak
közül felmozdul egy félhalott:
-
„Kinizsi Pál, jóbarátom, itt vagyok!”
Dolog
után jól esik a vacsora.
Vacsoránál
vigan sipol a duda.
Kinizsi
Pál félrevágja süvegét:
-
Táncolhatnám: hozzatok egy menyecskét!
-
Aranyért sincs menyecske e vidéken:
elbujt
a nép a töröktől féltében.
Táncolj
magad, vitézeknek virága!
-
Táncoljon a táncos kecske magába!
Ötven
csata, ötven dicső győzelem,
gróf
Kinizsi főispán lett Temesen.
De
nem olyan téntanyaló főispán,
hanem
mint a fennvirrasztó oroszlán.
Forrás:
Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása
1904.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése