Gárdonyi Géza: A hét vezér

Kékfekete bársony az ég teteje, -

abba ragyog a nagy Göncöl-szekere.

Nótát mondok a nagy Göncöl-szekérről,

vagyis inkább a hét magyar vezérről.

Árpád volt az első vezér, a legfő;

szeme mint az oroszláné rettentő;

kardja, mint az istennyila ugy vágott!

Ki is vágott minekünk egy országot.

Árpádnak az öregapja Előd volt,

de biz abban sámsoni nagy erő volt:

rezes kópja száz esztendős kezébe:

unokáját üstökösként kisérte.

Ónod vezér akkor sem állt leghátul,

ha ész kellett, még pedig a javabul:

Ónod vezér süvegében elég volt,

mikor az a süveg Ónod fején volt.

Tas vezér is gyöngy hirt hagyott magárul:

Marót királyt nadrágolta pogányul,

Ő volt apja a dicső nagy Lehelnek,

kinek kürtjét Jászberényben emeld meg!

Várak ellen Huba vezér járt hadat,

vas-kosokkal döntögette a falat.

A cseheket kidobálta Nyitrából:

„Coki bratye, az Atilla várából!”

Vezérek közt Tétény volt a hetedik,

Arannyal kék felirni a tetteit!

Mint Erdélyért nem harcolt úgy seholse,

Azóta se veszett abból egy hold se!

Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása 1904.