Szentimrei Jenő: Törvény

Mindenfüvek s fák gyökérszálainál mélyebbre hatolnak

gyökerei a rögben.

Minden törzseknél zömökebb, repedezettebb, mohosabb az ő törzse.

Minden lomboknál terebélyesebb, árnyatadóbb az ő koronája,

ágai egyenest a Nap arcát simogatják,

és csillagok hallgatják énekét emez ágak közé rejtezett

kicsi madárnak.

Mindvalamennyi nedvek, savak és sók csak arravalók,

hogy az ő teméntelen életét táplálják, neveljék, szaporítsák.

A légkör minden szene és oxigénje lombjai köré sűrűdik,

mert az ő lélegzete nem akadhat soha el.

Harmatok reá hullanak, esők őt permetezik, őt verik záporok.

Villámok vállain csattognak, orkánok markolják sörényét,

ám zivatar múltán csupa csók a világ,

miriád levele nedves ajakkal tapad miriád napsugár

tüzes ajkaira.

Kérge türemléseiben államok hangyaélete rajzik.

Egy-egy odva: világ.

Repkedő rovar levelei közt a büszkén szárnyaló ember

s a rádiócsoda egy repedéstől a másikig üzeni

mesterkedéseinek világraszóló diadalát.

Lágy fuvallatban meglibben egy levele,

pár hangyát semmibe szór, pár bogarat agyonüt.

Mindegy: maradnak, nyüzsögnek, sokasodnak testén

újabb élősdiek s újra felkúsznak az üresen maradt levélre.

Tavaszok, nyarak, őszök és telek roppant törzsökét

parancsára táncolják körbe,

évezredek csak az ő évgyűrűit szaporítják,

ki Egy és Örökzöld,

kibe minden szú foga belevásik,

szekerce s harcsafűrész belecsorbul,

s ágboga közt országpusztító tornádók csataménei

megtorpannak.

Ó tornyok!

Ó gyárkémények, felhőkarcolók!

Ó motoron lovagló magassági rekordok!

Városok, három rendbeli uccával egymás felett

s országocskákat megszégyenítő perifáriával!

Ó hadseregek ereje, hadiflották dölyfe,

minden életet tönkretevő hadigázak,

királyok és diktátorok hatalma

és öntelt költők szárnyaló rigmusai:

Jertek! Kapaszkodjunk mohos kérge hajszál-repedésébe,

sütkérezzünk még kicsikét a napon,

libegtessük meg szárnyaink hártyácskáit

s hulljunk a semmibe.

Harcaink, céljaink, törvényeink, államunk, tudományunk, képzeletünk,

alkotásaink, életünk: semmi.

Ő a Törvény.

Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet