A szél sivít – fütty! fütty! – sivít!
Az ég alja vörös,
Fekete rongy a felhő rajta –
A nád hullámait meghajtja
A szél – vijjíj! – a szél!
Égő város a horizont!
A dobosgém tütül.
A nád zizeg, a sás sziszeg,
A rémület most töri meg
S a szél – vijjíj – a szél!
A csereklyén a róka vár:
Rebben a sok madár –
Tölcsért kavar a vihar sodra
S a nádast földig letiporja
A szél – vijjíj – a szél!
Bömböl és zúg a förgeteg,
A gólyatöcs remeg.
A nád bugája fenyeget
S üvöltve, bőgve fölnevet
A szél – vijjíj – a szél!
Meztelen mellel száll tovább
S öklével hadonász.
Tépett és dúlt a nagy határ
Hajnalra, mikor messzi jár
A szél – vijjíj – a szél!
Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése