Nyár volt. Az a nyár volt, mikor az iszterhéj
alatt anyagond-bélelte meleg sártanyából
a pállottszájú néhánynapos fecskék sárga
kis csőrüket kidugdosni szokták.
A fáradt mezőről iderítt kolompszó
úgy elegyedett az esti zümmögésbe, akár a
vecsernye nyujtott dallama a kápolnából
ahogy idebúg... Nyár volt. A hegyekből érkeztem,
hol fehérgyapjas bárányfiat mutatott a pásztor
s újságolva mondta: a mosti nyárban ez már
harmadik... Fáradt-porosan a hegyekből jöttem
s lábaimban a roskasztó zsibongás olyan édes-
bágyasztón motoszkált, mint a bor szokta,
vagy a fiatalság. A kapuban kutyám várt,
a Péntek s poros cipőm s kezem összenyalta.
Meg is háláltam, mert vacsorához ülve,
(lámpát gyújtottam), a küszöbről-illőn
ahogy befigyelt a fénybe, kenyeret vetettem
lábai elébe s úgy duruzsolt körül ez az öreg
pára, mint kenyérszegő jókedvem: az este...
Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése