Pakocs Károly: Születnie kell valakinek!

Kínlódik a világ. Anyakínokat érez. Szülnie kell Valakit.

Mert nyugtalan a föld. Haragot morognak a vezuvok, az etnák;

füstöt, tüzeket köhögnek s fojtogatják a családban a békét.

Láz rázza a nagy-hegyeket s a völgyekben reszket az ember.

Vajúdás ez: a föld vajúdása. szülnie kell Valakit.

Mély ember-sóhajok szakadnak fel a földből,

bosszú liheg s haragok cikáznak át a világon.

Láz rázza az emberi lelket: harag-láz, gyönyöröknek láza.

Vajúdás ez: ember vajúdása. Szülnie kell Valakit.

Rongyba-dugott gyermek vánszorog fel piszkos pince-odúkból.

Levegőt akar inni s napsugár-kehelyért nyújtja nyakát.

Sápadt, erőtlen; szederjes az ajka; rázza nyomor-láz.

Vajúdás ez: nyomor vajúdása. Szülnie kell Valakit.

Haragszik az Ég is. Halállal kaszálja az embert,

jéggel aratja vetését és kenyerét tűzzel emészti.

Láz rázza egünket: a haragvás isteni láza.

Vajúdás ez: az Ég vajúdása. Szülnie kell Valakit.

E minden-vajúdásból Valakinek születnie kell,

aki csendesedése leszen a hegyek méhében a láznak,

a völgyekben az ember-remegésnek;

aki a bosszú testvérre-indult villámait pokolba lövi

s kiissza sóhajaink keserű kelyhét;

aki levegőt ád a tüdőnek, fényt a szemeknek

és meghímezi ruhának a rongyot;

aki Isten-tüzeket gyújt megint a szívekben

s az Ég haragos szavát áthangolja allelujának.

Vajúdik a Minden.

Krisztust készül újra leküldeni a földnek az ég.

Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet