Ujjongok, ha erre a falura nézek,
havasok illatát szívom
reggel. Ezüstfátyol van a szívemen
s olyan a tündérek arca,
mint egy nagy ünnep.
Az égő fenyőtobozok füstje
kavargó, könny
országút,
azon megyek fel az égbe
egy kislánnyal, meg egy kicsi
kutyával.
Egyszerre sötét lesz.
A boglyatetejű házak lent maradnak
a farkasok között.
Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése