„Nyalka huszár, honnan olly vágtatva?
S hogy tettél szert vezerték lovadra?
Engem uccse! gyönyör egy állat:
Adok érte jó forintot százat.”
„Azt ne tőlem – a kardomtól kérdje:
Markolatig vérbe gázolt érte;
Tegye, kérem, vissza foglalóját:
Hadnagy uram, nem eladó jószág.”
„Ejnye fiú... na de, annyi mint a –
Nem teszem én erszényemet vissza:
kétszer annyit mondok s a hogy illik
Lefizetem utolsó forintig.”
„Hadnagy uram, megkövetem szépen,
Egy szó mint száz. nem eladó nékem.”
„Hogy ne volna, mennydörgős huszárja!
Ráadásul még egy száz... megjárja?”
„Mi tagadás? helye vón’ a pénznek,
Fel is férne illy szegény legénynek;
Hanem egy uj tisztnek lova nincsen:
Jó pajtáson: neki szántam ingyen.”
Forrás: Magyar Emléklapok. Történeti és szépirodalmi közlöny
az utolsó forradalom korából. Szerkeszti és kiadja: Szilágyi Sándor. Új folyam,
I. füzet. Pest, 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése